13. Fejezet

Érintések

 

 Reggel, teljesen nyugodt, szép álmomból felkeltve eszméltem fel, hogy ma is kell dolgozni. Hurrá. Valami bizar álmom volt. Volt egy angyal, és sok vér. Egy tündér törött szárnyal akit percek választottak el a haláltól. Michael. Ez a név is beugrott, de semmi összefüggést nem találtam. Így hát álomtól ittasan felöltöztem, reggeliztem, fogat mostam, és elindultam a munkába. Mikor megérkeztem a főnök így várt:
- Ki vagy rúgva. Végleg. - mondta.
-Tessék? - néztem rá, sült barna olasz fejére.
-Négy teljes napja nem jöttél dolgozni. Kapsz végkielégítést, és felisút-leisút. Ettől a perctől nem dolgozol itt.
-De. Nem értem. - fogtam kétségbeesve a fejemet. - Négy napja biztos nem lehettem így. Tegnap voltam. Milyen nap van ma uram? - kérdeztem.
-Május huszonhárom. Percre pontosan tizenegy óra. Ismét mondom ki vagy rúgva!
-Köszönöm a kedvességét. Viszont látásra. - Megragadtam két könyvet az asztalomról, amit még két éve vettem itt, de mindig elfelejtettem haza vinni. Megragadtam hát és elviharoztam. Mit képzelnek? És mi történt velem? Nem emlékszem az elmúlt egy hétre. Mi történt?

Valami, valaki derengett a fejemben, de azt hittem csak álom volt. Nem is érdekelt. Vissza metróztam a könyvekkel a kezembe, és bezárkóztam a házamba. Vissza öltöztem pizsamában és a szomszédtól kért fagyikon elélek egy darabig..

Két teljes hete nem voltam kint a levegőn. Nem tudom miért, de nem volt energiám mozogni, sem kedvem kimozdulni. Inkább néztem a béna olasz filmeket. Nem volt ki ráébresszen nem kell az önmarcangolás. Bezzeg azok a hülye álmok nem hagytak. Minden éjszakámon egy angyal jött el értem, végül megöltek egy fiút. Minden egyes éjjelen ezt álmodtam.. Úgy döntöttem el megyek orvoshoz, mikor valami végre történt. Kopogtak az ajtómon..

-Nem veszek semm. - kezdtem, mikor kinyitottam az ajtót. Egy ismerős arcú lány állt előttem, piros pánt nélküli ruhában, kicsit sem szégyelve testét.
-Szia. Mi történt veled? - nézett végig rajtam. Hajam kócosan lógott lófarokban, egy melegítő gatya, végül egy szakadt Pink Floyd póló. Mint egy csöves. Szégyenemben elvörösödtem.
-Ki is vagy te? - mondtam zavaromban.
-Hát Johanna. Ki más? Már két hete nem láttalak. Nem mertelek keresni, hátha gyászolsz. Én elfojtottam inkább bánatomat. Te? Hogy viseled?
-Mit? - nevettem kínomban. - Miért tud mindenki többet nálam?
-Hát nem tudod? Istenem, mi történt veled? - kérdezte.
-Semmi, csak anno négy nap kimaradt az életemből, és nem tudom miért rúgtak ki, ami miatt depresszióba estem, és minden olasz filmet végig bőgtem, és kiolvastam az összes Stephen King regényt.
-Velem kell jönnöd. MOST! - ragadta meg csuklómat, és a mögöttem lévő ajtót egy pillanat alatt berántotta a LÁBÁVAL!!!
-Ha már magaddal húzol. Áruld el, honnan ismerlek? Mert nem ismerlek, de még is így érzem.
-Szerintem, Michael művelt veled valamit. - mondta könnyedén. 

Mindent elmesélt. Az árnyvadászokról, a történetről az apámmal kapcsolatban. Lio megtalálása napját, hogy Leo eltűnt, az angyallal együtt. Ezek hallatán után minden világos volt. Egyszerűen az agyam eldugta ezeket az infókat, de valami még mindig nem jött elő. Ez a Leo, ki volt számomra? Egyedül ő rá nem emlékeztem, még ha neve ismerős is volt. Johanna eltervezte, hogy elmegy az olasz klávéhoz. Ez a klávé, az árnyvadászok főnökei. Minden városban ahol vannak intézetek, ott vannak klávék is. Ő ide készül elmenni, vázolni a helyzetet, hogy egy árnyvadász eltűnt, Michael tervét, és, hogy mostantól senki sincs biztonságban. Persze ez nem lesz könnyű. Johanna szerint a klávé, egy csapat öreg bunkóból áll. Nem lesz könnyű rávenni őket, hogy segítsenek. És a kulcs én vagyok. Na ná, hogy nem alszom egy ideig...

 

Sziasztok! Tudom ez a rész késett, nem is keveset, és rövid lett. Ez csak az előzetese a következő részeknek. Szóval csak türelem. Hétvégén érkezik egy újabb külön kiadás. Tudjátok volt Liliom krónikák, most lesz egy JOHANNA krónika. Ez az előzőtől abban fog különbözni, hogy nem a múlt, hanem, Johanna jelenben lévő dolgait írja. Remélem tetszeni fog, és Isten áldja a bloggereket!!! 

xoxo Sonja