8. Fejezet

Szépségek

 

Eljött hát a mindannyiunk nagy napja. Valaki ma egy életre elkötelezi magát, mások meg csak mennek a semmibe, és egyesek szint vallanak érzelmeikről. Nekem ez utóbbi volt tervbe véve..

Leo és én már nagyon vártuk az esküvőt. Szinte esküvői lázban égtünk, minden egyes eltöltött percben. Ő a  fülszöveget csicseregte minden futás közben, amit a pap szokott mondani az arának és férjnek. Én meg a katalógusokat bújtam, hátha megtalálom végre a megfelelő ruhát, amiben megjelenhetek a szertartáson, és még bulizni is tudok benne. Nos ennél a témánál Leo teljesen megakadt, és nem volt hajlandó férfiszemmel segíteni. Ő a szürke bársony öltönyét tervezte felvenni, így hát nekem ahhoz kellett passzoló ruhát vennem. Nem volt egyszerű, de végül egy szürke Dior ruha mellett döntöttem amit a spórolt pénzemből vettem meg egy használt kereskedésben, kicsit sem használt állapotban. Eltitkolt varrói tudásomat előkapva igazítottam, és tettem hozzá a ruhához, ezt azt. Egy kis csipke, flitter. Tudjátok, ilyen csajos dolgokat.

 

 A Papillon tisztás Rómától úgy félórányira volt. Lio annyit segített, hogy rendelt nekünk egy autót ami pontosan oda visz a erdőbe. Így már tizenegy fele lehetett, amikor Leo berontott hozzám, hogy kész és indulni akar:

-Mikor indulunk végre? - kérdezte.
-Amikor dudát hallasz. - És megigazítottam a ruhámat, és kivettem a szekrényből egy átlátszó színű platformot.
-Szép a ruha. De nem kihívó egy kicsit? - nézett alulra és leült a pöttyös fotelembe.
-Cseppet sem, kihívó Mr. gondoskodó. Az esküvő tele lesz luxus tündérekkel. Én néznék ki furcsán egy sima otthonkába, nagyi papuccsal, nem gondolod?
-Az is egy megoldás lenne. - Nevetett. - Jó csak tudod nem akarom, hogy holmi csillagszeműek elcsábítsanak és végül megerőszakoljanak. Na ezért nem kéne ebben a ruhában lenned.
-Azért vagy te itt, hogy megvédj az ilyenektől. - Nevettem a mókás viselkedésén.
-Ebben van már valami.
Még gyorsan kentem egy kis lilás árnyalatú rúzst ajkaimra, és elindultunk lefele.
Éppen leértünk a lépcsőről mikor dudáltak. Leo megragadta szokásosan a karomat és elindult maga után húzva, csak, hogy most nem tudtam olyan biztos léptekkel menni.
-Ájj, már le te barom. Magassarkúban vagyok, és nem tudok sietni. - Kiabáltam rá.
Kinyitotta az ajtót és betuszkolt, átment a másik oldalra és ő is beszállt.

A sofőr egy fekete férfi volt. Semmit nem láttam belőle, mert furcsán tartotta a távolságot.
-Üdvözlöm önöket. Uticél: Papillon erdő. Kérem az öveiket kössék be, jó utazást. - Mondta gépiesen amitől kirázott a hideg. Leoval összenéztünk, és bekötöttük a biztonsági öveinket.
Abban a pillanatban olyan hányingerem lett, hogy egész életem során megevett kaja is kijött volna. Sugármeghajtású gép, ami még a fénynél is sebesebb. Pont mint a filmekben.
Megragadtam Leo kezét és becsuktam a szemeimet. A gyomrom még mindig liftezett, amikor végre megálltunk. - Ez meg mi volt? - Nyitottam ki a szememet és rémülten néztem Leora.
-Ez egy időnyerő gép volt. Bármire képes amit szeretnénk, de csak idővel kapcsolatos lehet. A varázslények nagy szeretettel használják, de az emberek nem bírják rókázás nélkül.
-Szörnyű volt. - Fintorodtam el.
-Nos megérkeztünk. Köszönjük, hogy minket választottak. Kellemes napot.
-Nem szívesen. - Dörmögtem és kiszálltam a kocsiból.

Két méterre volt tőlünk már az oltár. A helyszín csodás, és fenomenálisan gyönyörű volt.
Hatalmas tölgy fák vették körül az oltárt, és két oldalt padok voltak fejér selyemmel díszítve.
Leoba kapaszkodtam és úgy ültünk le egy hátsó padsorba, pont a szélére.
Senki ismerős arcot nem láttam. Nem ismertünk senkit, de még is kedvesek voltak velünk, és a leülő tündérek mind mosolyogtak ránk, mintha hozzájuk tartoznánk.
Káprázatos nők és jóképű férfiak gyülekeztek csoportokba. Egy két szárnyat is láttam. Átlátszó pikkelyeik csillogtak a napfényben, de mintha észre sem vették volna, úgy libegtek kéjesen díszeikkel. Csak bámultuk a szebbnél szebb nőket és férfiakat. Miért volt mindenki tökéletes?-A tündérek amióta csak léteznek a természetben élnek. Ezért később ráncosodnak, mivel természetes anyagokat használnak mindenhez. Állítólag isten könnycseppjéből születtek meg.
-Nem mondtam semmit. - Néztem rá nyitott szemekkel.
-Olvasok a gondolataidban. Árnyvadász telepátia. - Nevetett.
-Piszok. - Morogtam.

Elindult egy halk kelta zene, gondolom valami tündér muzsika. Eljött előttünk két férfi. Az egyik fiatal és ismerős, ő volt Lio. És mellette vonult egy idős kopasz, szakállas férfi aki nyilvánvaló, hogy ő Mr. Wayne, az apuka. Zöld selyem öltönye passzolt minden anyaghoz ami őt körülvette. Mintha levélbe burkolózott volna. Gondolom ez is Tündéres hagyomány.
Félre álltak az oltár jobb oldalára, és utánuk egyből bevonult a vőlegény, maga Paulo és felesége, aki mint Mária a szeplőtelen fogantatáskor. Káprázatosan...

Látkép az utolsó sorból.

Kábé másfél órája ment már a szertartás. Voltak könnyek, nevetések, nyálcsurgás ( részemről mert már elaludtam), tündér hagyományőrzés, cserép törés, csókok, és még több csókok.
Leo és én már nagyon éhesek voltunk, és éppen elkezdődött a lagzi.
Fehér terítőn sok - sok liliom között kicsi édességek rejtőztek. Volt makaron, mignon, és olasz édesség cannoli. Én ez utóbbira vágytam míg Leo már bevedelt legalább egy liter fehérbort.
-Isteni. - hörpintette le kéjesen.
-Egyenesen Angliából hozattuk. Egy vagyon volt. Mellesleg örülök, hogy eljöttetek. - lépett oda hozzánk Lio aki kicsit szomorkásnak tűnt.
-Valami gond van? - kérdeztem tőle.
-Semmi különös, csak tudod, túlságosan is büszke vagyok a bátyámra. Neki legalább össze jött ami nekem nem. És ez elszomorít. - vonta le fejét.
-Majd hidd el te is megtalálod a megfelelő személyt. - Simogattam meg a vállát.
-Talán. Talán egyszer tényleg sikerül. - Ellépett mellőlünk, és eltűnt a tömegben. 

  Leoanrdót rátudtam venni egy két táncra, nagy boldogságára.
És meglepődésemre a srác kitűnően táncolt. Volt egy ír zene arra ugráltunk Lio pártfogásában. Felfogtam szoknyámat és csak lépkedtem jobbra balra, a magam béna stílusában.
Lassú számnál Leo kicsit megilletődve de átkarolt, és mint mindig ő irányított.
-Gondoltad volna, hogy így leszünk valaha is? - néztem a szemébe.
-Már az első nap tudtam, hogy nem fogok szabadulni tőled. Előbb, utóbb eljutottunk volna ide. - Nézett le rám.
-Hát én először nem gondoltam volna. Azt hittem, egy rámenős paraszt vagy.
-Hát rámenős nem vagyok. - Mosolygott huncutul.
-Igen, az nem vagy.  - Ismételtem meg és fejemet mozgó mellkasára fektettem, és hagytam csípőmet mozgassa. Annyira jó érzés töltött el. Senki és semmi nem szakíthatta volna meg ezt a kapcsot közöttünk. Tévedtem... Volt még is..

Egy férfi kopogtatta meg a vállamat, mire oda kaptuk a fejünket.
Mindene fekete volt. Fekete haj, szempár, még a zakója is. Csak a bőre volt fehér, mint a hold.-Mit akar? - kérdeztem tőle.
-Szeretnék önnel beszélni négy szem közt. Megoldható, hogy az állandó testőre ne jöjjön utánunk?
-Persze. Leo itt maradsz, és nem követsz minket. Mindjárt jövök. - Mondtam határozottan, mire ő elengedett, és némán bólintott.
Elsétáltunk a mulató tündérektől, be a sötét erdőbe, de pont annyira messze, hogy lássam a várakozó Leot.
-Mit akart mondani uram? - kérdeztem tőle.
-Ugye emlékszik a hónapja történt farkas támadásra?
-Tisztán emlékszem a részletekre.
-És emlékszik mit mondott a farkas ugye? - kérdezte.
-Igen, de várjunk. Még is maga honnan tud mindezekről? - kezdtem megijedni.
-Én voltam az. Hold gyermeke vagyok. Egy illető azzal bízott és zsarolt meg, hogy meg kell ölnöm önt. - Mondta fanyaran.
-Jézusom. - Ijedtem meg és hátrálni kezdtem a férfitől. Egy lehetőségem volt. Meneküljek mielőtt megint megtámad.
-Nyugodjon meg. Nem fogom bántani. Már nem. Már késő. A megbízóm mást eszelt ki. Új célja akadt.
-Még is mi a fene? És ki maga? Miért bízta meg ilyennel? És ki volt az?
-Nyugalom. Csillapodjon a kedélye. Szépen sorban elmondok mindent. - Kezdte.
-És honnan tudjam, hogy nem árul el engem? - kérdeztem, a szívem a torkomba dobogott.
-Felbontotta a szerződését. És én sem vagyok hajlandó követni őt. Magam ura vagyok. Nem parancsolhat senki Ethannek. Szóval azért bízott meg, hogy magát megöljem. Az apja olyan dolgok birtokában volt, amit csak saját vérének átadásával menthetett meg. Szóval előbb meg kell ölnie magát, hogy céljához érjen.
-Ki volt az, aki megakart ölni? - üvöltöttem hirtelen.
-Michael az arkangyal. Maga személyesen......

Bajban vagyok..

 

  Nos mivel elértük bőven az 1000-ret, gondoltam egy kis ajándék így a hétvégére. Remélem mindenkinek tetszett ez a rész és kommenteljétek, hogy ti kit látnátok szívesen Michael angyal helyében. Várom válaszaitokat 

xx Sonja Delrey