Közérdekű!

Sajnálom, de a blog most szünetel.
Addig amíg nem jön az ihklet. Sajnálom, de alkotói válságomat élem.
Nem zár be a blog, csak még 1-2 hónapig szünet van.
Elnézésetek kérem, hisz megint 2 emberrel gyarapodott az olvasók száma.
SajnálomSajnálomSajnálom

Ui.: Addig is olvassátok a régebbi fejezetek, és ne iratkozzatok le!
Köszönöm, hogy vagytok nekem... <3

"Hosszú és békés életet!"        Üdv Sonja

18. Fejezet

FIGYELEM!! A MOSTANI FEJEZET +18-t TARTALMAZ.
CSAK AZ OLVASSA AKI BÍRJA! EGYÉBKÉNT MEG KIHAGYHATÓ RÉSZ.
Sziasztok drága olvasóim! Sajnos ez az Augusztus ilyen. Az egész nyaram unalmas volt, de az elmúlt hetekbe sűrítődött minden, szóval egy másodpercem sem volt megírni az új részt.
Ez ilyen romi nyálasra sikerült, de már rég vártam, hogy ilyet írhassak.
Remélem nem köveztek meg, kíváncsi lennék a véleményetekre. Kérlek komizzatok, vagy írjatok chatben.
Nemsokára 7000!!
Üdv Sonja

 

Álmatlanság  

 

Mennyi idő kell ahhoz, hogy elfelejtsük a gondokat? 
Az utóbbi hetek eseményei gyötörtek minden éjszaka. A fejemben lévő gondolatok csak ezzel törődtek. Mennyi idő kell, hogy valakit eléggé megismerjünk? Egyáltalán meglehet ismerni valakit? Talán... Rájöttem, hogy én nem ismerem még a szerelmem. Nem tudom mi járhat fejében.
Nem tudom, ő mennyire mélyen érez irántam..
Gyötörnek az álmok. Jók, és rosszak együtt. Legalább tudom, ki véd meg tőlük..

 -Andrea. Már megint az életedet mondogatod magadnak, hátha megsajnál valaki, és megfilmesíti? - Kérdezte Leo, aki éppen hajammal játszott. Az ölében ültem. Egész nap az intézetbeli szobájában ücsörögtünk, és főképp nem csináltunk semmit.
-Már gondolkozni sem szabad?
-Nem picim. - Húzta meg szőke tincsemet.
-Mi lenne, ha csinálnánk is ma valamit?
-Mire gondolsz? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Arra. - Akadtam meg. - Menjünk bulizni. Táncolni. Berúgni. Akkor talán nem agyalnék annyit.
-Nem ellenzem az ötleted. Sőt. - Lopott egy csókot arcomra. - Kifejezetten tetszik. -
Ellökte magát tőlem és berohant a gardróbjába akár egy óvodás.
-Megijesztesz, mikor ilyen vagy. És nem sokszor voltál ilyen, de jól áll a hülyeség. - Kiabáltam oda neki, mert már vártam, hogy miben ügyködik. Vagy öltözik...

*****

Egy La Lobera nevű helyett néztem ki. Egyeseknek fusztráló lehetett a sok jelkép, ami a falakat díszítette, de nekem pont e miatt tetszett meg a hely. Különlegesnek éreztem.

Beléptünk a bárba, és megpillantottam a hatalmas táncteret, ami színültig tele volt táncoló fiatalokkal. Kíváncsian nyomtam magam bele a tömegbe fittyet sem hányva Leora.
Imádtam táncolni, még ha nem is voltam egy tehetség. A lábaim ösztönösen jártak a zene lüktető ritmusára. Akár az autóban, egy metróban, vagy az után. A ritmus mindig is bennem volt.
Talán a harcnál is tudnám használni? Így hát beljebb haladva a tömeg felé, elkezdtem vad idegenekkel táncolni. Voltak férfiak, és nők egyaránt. És még csak nem is ittam..

Zene

  Egy meleg kezet éreztem a derekamon végig siklani. Már fordultam meg, hogy Leo szemébe nézzek, de nem ő volt. Annál inkább Ethan volt a vérfarkas.

-Te meg mi a fenét művelsz? - mondtam zilálva.
-A bátyámmal jöttem ma este ide. Éppen megláttalak egyedül táncolni. - Ordította.
-És? - Néztem még mindig rá furcsán.
-Akarsz táncolni? Igazi táncparkett ördöge vagyok. - Mutatott egy Jackos mozdulatot, amire elnevettem magam.
-Hát. Mindjárt jön Leonardo is. - Húztam számat.
-Egy tánc. Úgy sem ismerünk itt senkit. - Mutatott a tömegre.
Megragadtam kezét és átpörgettem magam.
Egy újabb diszkó zene kezdődött és elkezdtem a saját béna mozdulataimmal rázni.
Ethan először furcsán nézett rám, mint aki nem erre számított volna. Végül ő is olyan bugyután táncolt mint én...
-Ti meg mi a józan fészkes fityfenét csináltok? - pontosan az orrom előtt állt meg Leo.
Lefagytam.. Mit mondjak neki? Nem jutott eszembe egy tini mentségszöveg. -Csak táncoltunk. - Lihegtem kifáradva.
-De még is hogyan? - adott egy pohár málnás vodkát. - Mindenki titeket néz, és legszívesebben én is letagadnálak titeket. Szörnyű ez a mozgás.
-Hát ide figyelj. Szerintem én jobban mozgok mint bármely csajszi ebben a helységben. Nem sértés. - Néztem egy mellettem álló nőre. - Azért kösz a véleményedet. Én így táncolok.
-Meg mutatom, hogy kell. - Ellökte Ethant, aki már is a bárpult felé haladt ledönteni pár alkoholos italt.
Leo megfordított és magához húzott. Két kezével csípőmet átkarolta. Inkább szorította.
Soha nem éreztem ilyen közel magamhoz. Nem tudom mióta vártam erre az érzésre.
Egyik lábát combjaim közé nyomta, és így ő diktálta az ütemet. Testünk egyszerre mozgott, mint akiknek még a szívverése is egyre ver. Akaratlanul is, de szétnyíltak ajkaim. Olyannyira éreztem magamon mintha... Mint mikor..
Így ringtunk a szám végéig, utána már engedte ismét cikis táncmozdulataimat. Locsolócső, hullám, John Travolta mozdulatok és egyéb.
A vérfarkas jött vissza ritmusra lépve. Láttam szemeiben, hogy már nem egészen józan.
Leo rosszallóan nézett rá, végül fittyet hányva oda engedte hozzám.
Én középre beszorulva, két férfi közé. Nem panaszkodhatom, mert másnak egy sem jut, de nem volt éppen álmaim legjobb percei.
Egyszer Leo fordított oda magához, csókra nyílt szájjal. Másodszorra Ethan simította végig kezeit csupasz bőrömön. Ha nem lennék józan, akkor arra sem jöttem volna rá, hogy két hím harcába csöppentem bele. A díj? Én voltam..

Valahogyan sikerült a két srác szorításából kivergődnöm, és kirohantam a friss levegőre.
 Leültem az ottani kőre, és próbáltam nem összezavaródni.
Leot még nem láttam ilyennek. Ahelyett, hogy beszólt, vagy megütötte volna, inkább hagyta hadd élvezkedjen rajtam a másik. Ez nem tetszett. Undorító volt inkább.

-Mit keresel itt kint? Van vagy öt fok. - Jöttek oda mindketten oda hozzám.
-Azt hittem már bent maradtok egymással smárolni. - Fintorodtam el.
-Tetszene mi? - mosolygott kajánul Ethan, amire ismét egy fintor volt válaszom.
-Kussolj kutya. Az este alatt amit éreztem csak, az a te bűzöd. Egy kicsit fogd be, és menj arrébb.
Na ez már Leo volt. Leo a köbön. És megnyugtatott.
-Nincs baj haver. - Tartotta kezeit megadóan, és arrébb lépett.
-Tudni akarod mi volt a bajom? - néztem ismét rá. Letérdelt hozzám, úgy nézett fürkészően szemeimbe. - Nem tetszett ahogy bent viselkedtél. Hagytad, hogy Ethan úgy nézzen rám aki levetkőztet a szemével. Egy barát nem hagyja ezt. Vagy azt vártad, hogy megpofozzam?
-Őszintén?
-Ha lehetséges. - Mondtam.
-Talán. Én sem tudom. Nem tudom, miért csináltam. Mintha nem én lettem volna. Nem érzékeltem, hogy neked nem tetszik. Mikor oda léptem hozzátok eléggé boldognak tűntél. Gondoltam megint csak barátokkal szerettél volna lenni.
-Nem! - Kiabáltam. - Csak veled akarok lenni. Nem érdekel más!
-Ennek örülök. Mostantól jobban figyelek a gondolataidra. - Nyomott egy csókot arcomra, és felhúzott.
Rám adta kabátját, és oda sétáltunk az egyedül ácsorgó Ethanhez.
-Ne haragudj, hogy elrontottam az estédet, de mi most megyünk. Minden rendben? - simogattam meg karját.
-Persze, csak akartam volna kérdezni, valamit tőled. Vagyis mondani, hogy. -
Kezdte volna, mikor Leo kacsintott, és elhúzott tőle.
-Szavad ne feledd! - Dobta oda neki, és már rohantunk is a metróra..

 *****

Az intézet zord bejáratán át mentünk végig Leo szobájáig. Síri csöndbe, hogy ne keltsük fel az éppen mély álmát alvó Johannát. Végül is éjjel kettő volt. Beléptünk a szobájába, így szóltam:

-Mit akarsz most tenni? - néztem rá úgy, mint aki megfullad a választól.
-Téged akarlak. Minden egyes porcikám azt kívánja, hogy véresre csókoljalak.
-Hát tedd meg. Most míg nem késő. - Lihegtem a fülébe.
Lassan közeledett hozzám, és kezeit mélyen testembe vájta.
Arcát hozzám nyomta és lassan ajkát ajkamhoz érintette. Puha és száraz volt. Csak éppen viszonoztam, az ajánlatát. Keze csípőmről felfele vándorolt, míg hátamnál fogva karolt át.
Most kicsit keményebben nyomtam csókjaimat. Szája pontosan mint egy védett övezet. Nem akarta, hogy behatoljak. Hát megragadtam haját, és szinte téptem kezeim között.
Halkan felnyögött a mozdulataimra, mire én ezt mondtam:
-Engedd! Kérlek. - Suttogtam.
Leo választ adva, lassan kinyitotta száját és lassan, meleg nyelve átcsusszant az enyémbe.
Mintha megállt volna az idő, körülöttünk. Az az érzés fogott el hirtelen, mintha bedrogoztam volna.
Azok a varázsgombák sem lehetnek ennyire erősek, amit most érzek.
Mindjárt felrobbanok.. Nyelvem egyre gyorsabban kapkodta a másik érintését. Éreztem, hogy Leo ugyan úgy kíván mint én őt, hát kezembe vettem az irányítást és megharaptam szája szélét.
-Ez nem volt elég. - Lihegtem. - Érints meg ahol csak szeretnél.
-Miért kínzol? - sóhajtott Leo egyet.
Kezei szép lassan simogatták csupasz bőrömet. Letolta pántjaimat, és lehúzta ruhám cipzárját.
A fehér ruhám úgy hullott lábaim közé mint egy leejtett pihe. Kiléptem hát az anyagból, és ott álltam Leo szemei előtt egy szál bőrszínű melltartóban és fehér tangában.
Szemei kitágultak és mintha még  el is csodálkozott volna a látványon ami előtte tárulkozott ki.
-Mi az még nem láttál női testet? - néztem furán rá.
-De. Te - akadt el. - Te annyira gyönyörű vagy. És szép, és okos, és elbűvölő. Kár lenne egy ilyen igaz gyöngyöt tönkre tenni. Nem akarlak tönkre tenni. - Mondta kétségbe esetten.
-Én akarom. Fogd már fel, hogy érezni akarlak. Most! - erősködtem és kezdtem elveszteni türelmemet.
-Ahogy én is. - Mondta halkan és puszikat nyomott vállaimra. Lassan ráérősen haladt felfele pontosan a nyaki ütőeremig. Elkezdte lassan szívni mire ismét belekapaszkodtam szőke fürtjeibe.
Egyszerűen nem bírtam tovább tartóztatni magam. Ellöktem magamtól és letéptem az ingét róla. A gombok szanaszét hullottak a földre, zörögve, elfojtva lélegzetünket. Csodálkozva rám nézett, és most már ő is minden korlátot szétrombolva nekem esett. Felkapott az ölébe és felültetett az asztalra. Vad csókok kísérelték a dolgokat. Szétnyitottam lábaimat és hagytam, hogy férfiassága hozzám nyomódjon.

zene

Nadrágját úgy szint letépve mint az állatok, úgy távolítottam el róla. Fekete boxer volt rajta.
Lenézett. Száját mosolyra csalta és ujjai szépen levándoroltak a fehérneműmhöz.
Velem ellentétben ő szép lassan húzta le lábaimon. Lehajolt, lehúzta lábaimról, és lerakta.
-Nem akarom ha ez nélkül mennél haza. - Letekintett a női domborulatomra, és kéjesen megnyalta száját. Elém térdelt, és fejét lassan hozzám nyomta. Melegséget éreztem, nyelve puha volt és lágy mint egy habcsók.

Miután végzett, fáradtan felállt, és ismét ölébe találtam magam. Most már magától cselekedve letolta gatyáját és elintézte a védelmet. Le lökött ágyára. Úgy tornyosult felém. Ismét megcsókolt és egyre közelebb éreztem, míg végül belém hatolt.. 

Tűzijáték. Így tudnám megfogalmazni az elmúlt 20 percet. Megérte várni. Megérte mert tudtam Leo ezt már szerelemből csinálja, és nem kényszerből.
Tudtam, hogy már nem csak holmi tanítványként néz rám. Tudtam legbelül, hogy ő is ezekre a percekre vágyott. Testünk egybeforrt immáron teljesen és ezt senki és semmi nem vehette el.
Ő már az enyém...

 

Játék

Sziasztok!

Nem, sajnos nem új résszel jelentkezem, és attól tartok az is még jó sokára lesz. Nemsokára megyek nyaralni, és nincs időm most írni. :(

Szóval, még pár hete kaptam meghívást egy játékra.

Ezúton is szeretném megköszönni Noémi Motyovszkinak. Ezer puszi xxx

Nos akkor kábé a játék szabálya, hogy írd le a Top 5 kedvenc film/könyv női karakteredet. Amit te annyira nagyon szeretsz. (én kép illusztrációt is rakok, de az nem muszáj)

5. Talán Kat Stratford a 10 dolog amit utálok benned című romantikus tini vígjátékból. 

Azért őt választottam, mert nagyon tetszik a gondolkodása. Nem hallgat mások véleményére, és fittyet hány a divat, vagy bármely nyálas közhelynek. Nem mellesleg, hogy a világ legszexisebb sráca omlott a karjaiba... ( Heath Ledger )

 

 

 

 

4. Következő best epic karakterem Aimee Finicky Az élet habosan jó című filmből.

Nemcsak, hogy önzetlen a szerettei terén, de próbálja boldogan leélni az életét. Előre tervezni, hogy ne csak egy bárban lopjuk a napot a kedvesünkkel egész nap, akivel még beszélgetni sem lehet, mert olyan egyformák vagyunk. Nem csoda, hogy "szerelme" is megijed a lány öntudatosságától. Ilyen szívesen lennék bármikor. Ja és mint itt is maga a pasi is feldobja az egészet. :P ( Miles Teller )

3. Tiffany Maxwellt a Napos oldal című könyvben szerettem meg igazán. Persze ez nem vitatja, hogy az azonos nevű filmben nem szerettem volna... Főleg rádobott egy lapáttal, hogy JLaw játszotta...

Benne szinte nincs is jó tulajdonság, és nekem pont ezért tetszik. Annyira emberi, és hétköznapi.. Önző, tud szeretni, táncolni, és gyógyszert szed. Még is annyira elragadó, ahogy próbálkozik, és próbálkozik megtörni a jeget Pattel szemben. Imádtam a közös párbeszédeket kettejük között. Egyszerűen csak ilyenre vágyik az ember lánya. Egyszerű, és tiszta szeretetre..  Igen mint kb. Az összes nőnél lesz egy pasi. ( Bradley Cooper )

 

 2. Katniss Everdeen kisasszony. Ő rá se tudnék nyomós okot, hogy miért szeretem. Csak egyszerűen szeretem a haláli határozottságát a harc terén, de sebezhetőségét a férfiak iránt. Mint minden Éhezők fan én sem szeretem ezt az oda vissza passzolgatásokat a két fiúnál ( Szó. Peeta, és Gale ), de ennek ellenére átjön a bátorsága, és mindent űberel az alkalmazkodása. Ki lenne képes, egy embert nem kímélő világban józanon helytállni, és gondolkodni? Nekem biztos nem menne. Ő képes kiiktatni minden érzelmet a fejéből, és ezt becsülöm benne, és szeretem annyira. ( Team Gale, amúgy meg Josh Hutcherson)

 

1. Vándor/Melanie Stryder karaktere a Burok című könyvből. Tudom, igen ebből is van film, de én ilyen vagyok.

Szóval ők ketten eszméletlenek számomra. Két különböző lélek, akik végül lelki társak lesznek. Ennél szebb szerintem nem igen van. Ahogy az elején mindenki elítéli, gyűlöli Wandát (az ufót) utána úgy szeretik meg, és nől az emberek szívéhez is. És a végén meg képes az életét adni egy másik életéért. Önzetlen szeretet. Lehet, hogy az elején befolyásolható volt, de mind változunk nem igaz? Pont ez benne a csodálatos. Senki sem egyforma.
( Max Irons, Jake Abel)

Szóóóval nekem ennyi volt a Top 5 csoda csaj. Ha valamelyik karakterrel nem voltatok képbe, keressétek fel könyv formátumban, vagy egy közös mozizás alkalmából ismerjétek meg.

Végül, akiknek küldöm: 

Kármen B

Ziio Valkyrie 

Zely 

Szerecsnedio

17. Fejezet

  Hallihó!
Remélem mindenkinek kellemes telik a nyara, és sok sok ideje van a blogger létnek. Én most egy hetet szüneteltem mert a LBmnél voltam nyaralni. Sikeresek sikerült megfertőznöm a blogolás betegségével. Egy kis reklám, nem árt senkinek sem. Szóval katt a linkre és nézz körül bátran, esetleg iratkozz fel. Még elég kezdetleges, de mindenki innen indult nem de?
Camill & Hugo

Üdv Sonja

 

Isteni sugallat

 

Lecsaptam a kardal, pontosan bele az angyal testébe. Kezeim alatt égetett a mennyei fém, ezért elengedtem. Ebben a pillanatban Mihály teste lángra lobbant, és némaságában elkezdett égni.
Nem mondott semmit. Egy mosoly sem volt arcán, inkább az idő múlása végre felfedte valóját. Arca akár egy múmiának. Ráncos, és meggyötört. Talán egy könnycseppet láthattam arcán. Kezével gyorsan arcára mutatott. Talán, hogy vegyem le a könnycseppet? Nem tudtam mit tegyek. Nem volt nálam semmi... Előkaptam az irónom, arra hagytam, hogy lecseppenjen.
-Vigy. - Nyögte akár a halál. - Vigyázz, az, örökségemre. - Láttam szemeiből kihunyni az életet. Megrémített.. - Nekem most már ne jó pofizz. - Rideg voltam, és felszínes. Nem értettem miért lett hirtelen ilyen kedves velem...
Talán még akart volna mondani valamit, mikor testéből fénycsóva szökött felfele. Felemelkedett még mindig ragyogva akár egy világítótorony. A templom teteje szétnyílt, vagyis ketté omlott és Michael teste most már végképp fehér színűre változott. A nagy homályban nézve megpillantottam a szárnyait. Mint maga a templom akkorák voltak... Majdnem megvakultam a szépségben.
Elérte az ég kékes színét, és végképp eltűnt a napsütésben. Vajon csak mi láthattuk?
-Ti is láttátok a szárnyait? - kérdeztem társaimtól. Néma csönd...
-Nem. - Mondta Johanna, aki még mindig a halott Paulot tartotta.
-Én igen. Amennyire gonosz volt, olyan szépen távozott. - Ezúttal Leo szólalt meg. Azóta először mióta feljöttünk.
 Kezembe tartva a kardot elindultam a kijárat felé társaimmal sarkamba. Lucius és egy árnyvadász vitte Paulo testét.
-A legjobb lenne ha az egész kócerájt felgyújtanánk. Egy árnylény vére sosem szűnik meg a szentelt helyeken. - Mondta Johanna. - És Paulo vére teríti be az egész padlót.
-Igaza van. El kell égetni mindent. Ne maradjon egy baljós jel se. Eltűnt kard, a vér. A nyitott koporsó. A tető. - Helyeselt Leo.
-Rendben. Tedd a dolgod. - Mondtam hidegen.
Leo egy olyan irón trükköt vetett be amivel tüzet, hatalmas tüzet tudott csinálni.
A padsorokat kezdte el égetni, és arra utasított, hogy mindenki mennyen ki a templomból.
Mikor már kellőképpen felgyújtotta a kócerájt, mi kint vártuk. Arcára ragadt szőke tincsein feketéllett a korom.

Elindultunk az átjáró felé. Elöl Lucius és Leo vitték a halott Paulo testét. Utána a két árnyvadász. Mi Johannával hátul mentünk pityeregve, és már halál fáradsággal küzdve. Végül megszólalt:

-Mi lesz ha vissza értünk? - Kérdezte.
-Nem tudom. Valószínű a felesége megöli magát mikor megtudja, hogy a férje meghalt egy árnyvadász védelmezésében. És Lio.. Nos, azt nem tudom elképzelni, hogy ő mit fog érezni. Talán ő is megöli magát.
-Nem fogja. - Mondta határozottan. - Nem fogja, mert én nem hagyom majd. Már csak azért is mellette fogok lenni. Törleszteni, még ha ő nem is szeretné.
-Nem hiszem, hogy fog bármivel is foglalkozni. Te szereted őt úgy szerelmeből? - Kérdeztem.
-Igen. - Mosolyogtak a szemei a rideg arc alatt. Öröm volt nézni..

*****

Örülnöm kellene. Most, hogy legyőztük az angyalt és a kard is végleg otthonra lelt nálunk.
A történetek általában itt véget érnek, és sokan azt hiszik itt is az lesz.
Szerintem szó sincs ilyesmiről. Nem fog semmi sem megváltozni a vágyaink miatt.
Mikor Michael kérte, hogy könnyét biztosítsam, éreztem ez még csak a kezdet. Azt akarja, hogy én teremtsem meg az új árnyvadászokat. Igaz, ránk férne egy kis vérfrissítés. Ami azt illeti, elég kevesen vagyunk, és így is fogyunk napról napra. Ezt Leotól tudom. Cseppet sem lenne rossz ötlet, de még is hogy? Hogy tudnánk ezt az elmebeteg ötletet kivitelezni? És egyáltalán a klávé engedné? Szerintem nem.. Bár.. Ebből senki sem jöhet ki rosszul. Csak a gonosz. És ő közelebb van mint hinnénk. Mint például csak ki kell mondanom egy szót, és már tudjuk, a földön nincs olyan, hogy béke, és szeretet... Irány a temetés..

*****

Fekete. Egy szó is elég, hogy tudjuk mit jelent. Magányt, szomorúságot, általában halált.
Fájdalmas itt lennem. Nem is szerettem volna eljönni, de köteleztek.
Leo és én egymás fogva sétáltunk a ravatalozó felé. Ő egy hagyományőrző árnyvadász ruhában volt. Fekete selyem kabát, rajta ezüst cérnával átszőve az anyagot rúnák díszítették. Szőke haját hátra zselézte, és egy fekete szalagot kötött egy tincsére. Magányosan húzódott a többi irányába. Mások viccesnek találták volna, de engem lenyűgözött. Annyira sugárzóan szép volt..
Johanna és nagyapja már minket várva álltak a tömeg szélén. 

A lány egy fekete ceruzaszoknyát viselt fekete selyem inggel. Kivételesen nem viselt magassarkút. Furcsa mód majdnem akkora volt mint én. Kicsi és meggyötört.
Kismillió ember gyűlt ma itt össze. Jöttek rokonok Angliából, Itália többi részéről, és ki tudja még honnan. Az esküvőn vidáman, és gyönyörűen festettek, de most mindenki egybe olvad. Fekete a dresszkód. Én is egy fekete nadrágot, és csipkés felsőt vettem fel. 

Láttam Johanna arcán, hogy keres valakit, még pedig Liot.
Miután hazatértünk Magyarországról, ők ketten csak akkor beszéltek, amikor a halál körülményeiről faggatóztak az ahhoz értő szakemberek.
-Még azóta sem beszéltetek? - Léptem közel hozzá, hogy senki se hallja beszélgetésünket.
-Nem. Időt kért, míg össze nem szedi magát. Megígérte, hogy vissza jön hozzám. - Hangja komoly és lesújtó volt.
-Sajnálom. - Érintettem meg vállait. - Így lesz a legjobb. Hidd el, pár hét, és már nem fog tudni elszakadni tőled. - Próbáltam jókedve deríteni.
-Bárcsak.

A lelkész elkezdte a temetés sablonos ceremóniáját. Mindenki némasággal hallgatta.
A szél lágyan fújta a hajakat, fák lombjait, ezzel is Paulo előtt tisztelegve.
Leot átkarolva hallgattam mélyen. Csak a tündérre tudtam gondolni. Eddig annyira elnyomtam az érzést, hogy elfelejtettem érezni. Nem volt kellemes. Égetett, és mart ez az érzés. Sírni akartam.. Sírni, és azt kérdezni MIÉRT? Miért pont ő? Miért nem én? Mi különbség van árnylény - árnylény között? Szerintem semmi..

A szertartás után, mindenki oda mehetett a koporsóhoz, még utoljára megpillantani.
Liliom az elejétől ott állt mellette, az özvegy Antoanellával. Mindkettejük arca betegesen sápadt, és behorpadt akár egy csontváznak szokott.
Mikor oda értem, kezemben egy vörös rózsával, láttam, még most is ugyanúgy néz ki mint mikor először megláttam. Göndör fürtjei egyenletesen omlottak élettelen testére. Szája fehér, és repedezett. Arcát kímélve nem sminkelték ki, mint általában az emberek szokták elhunyt szeretteikkel tenni.
Könnycseppek csorogtak le államról, és gyengéden leraktam mellé a rózsát.
-Ég veled. - Suttogtam úgy, hogy senki ne hallja.
Megvártam amíg Leo is leteszi a rózsát, és Liohoz léptünk.
-Figyelj. Tudom, hogy most gyászolsz, de kérlek. Kérlek szépen ne felejtsd el, hogy mi is itt vagyunk neked. Ne feledd. - Kezeim arcára vándoroltak. Láttam szemében a megbánást amiért igazam van. Sóhajtott egyet, és bólintott. Mi elléptünk tőle és vissza indultunk az állomás felé.
-Én még nem megyek haza, okés? - Nézett ránk Johanna nagyapjára támaszkodva.
-Rendben. Kérlek ne csinálj butaságot. - Puszilta meg homlokát bátya.
-Te és a tanácsaid. - Forgatta szemeit, amin picit elmosolyodtam.
-Ejnye Andrea. Ha nem tudnád egy temetésen vagyunk. Jókedvűnek lenni szigorúan tilos.
-Na ez már hiányzott. - Fagyott le mosolyom. - Az állandó okoskodásod. - Böktem vállba.
-Sziasztok! - Intett már sietősen Hanna. Nem akarta végig nézni a nyálzásunkat.

*****

Hazafele a metrón beszélgettünk az elmúlt idő eseményein. Hol öröm volt a hangjában, hol bánat. Már az elején remélte, hogy utána jövök. Tudta, hogy kitörölték a fejemből, de reménykedett. És én is reménykedem, hogy nem szúrok el semmit, a következő időkben vele kapcsolatban.

-Alszol ma éjszaka nálam? - kérdeztem hírtelen a peronról lesétálva.
-Eddig nem is voltál hajlandó rám nézni, most meg egy közös éjszaka? - nézett kérdőn.
-Jó, igaz nem tudtam jól játszani a haragtartó nem törődöm kislányt. Lássuk be az nem én vagyok.
-Nem hát. - Mosolygott, és kezem után nyúlt. - Szóval, Ms. Romano. Örömmel tölteném önnel az éjszakát. Be kell pótolnunk a hosszú együtt nem töltött időt. És az nem kevés. De tisztázzuk. Én nem vagyok egy szívtelen, és rideg ember csak mert egy temetésről jövet úgy döntöttem, hogy kívánlak. - Nevetett.
-Nem ám. - Mosolyogtam mint a tejbetök. - Akkor vegyünk vacsorát. - Jelentettem ki.

Tudom, hogy nem kellene most örömködnöm, hisz egy barátunk meghalt, és ilyenkor gyászolnak az emberek.. Viszont ha Leonardoról van szó, semmi sem érdekel. Csak ő. És a vele együtt átélt örökké..

Közérdekű

Sziasztok!
Nos, nagyon örülök, hogy ennyi új rajongója lett az oldalnak. Sajnos nem új résszel érkeztem, de nemsokára, pár napon belül jövök az új fejezettel.

Üdv Sonja

16. Fejezet

Sziasztok! 

Végre megszültem az új részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és ezzel együtt az új deisgn, ami szerintem végre megtalálta méltó helyét. Egy rossz szó sem lehet rá. Tényleg eddig ez a legjobb. Nekem ez a véleményem, és az anyukámnak. :P

Vágjunk a közepébe...

xxx

Szemben a széllel

Tudtam, hogy nem lesz könnyű egy csapatnyi embernek szembeszállnia Michaelel. De, hogy ennyire könnyű legyen megtalálni?.....

-A legfontosabb, hogy megtaláljuk, vagy ha úgy történik elvegyük az angyaltól Leot. Lehet, hogy a mennyből jött, de ő nem az akinek mondja magát. Gonosz, és bármit megtenne a tulajdonáért.  - Magyarázta Johanna nekünk, amíg a templomhoz közeledtünk.
Egy főtéren állt a templom, ami előtt hatalmas vaskapu tornyosult, nagy oroszlánokkal oldalain. Ha nem tudjuk, hogy Magyarországon vagyunk simán elment volna akár egy római katolikus templomnak Rómában. Ezen is látszott, a város régen a Rómaiak keze alatt állt. Nem csoda, hogy a keresztény hitből álló jelenések könyve akkoriban úgy terjedt mint a pestis. Gyönyörű hófehér falait megvilágította a hajnali napfény. Csodásan nézett ki. Mire meghalok, profi templom tudós leszek...
-Egyáltalán megéri rátámadni? - kérdezte a cseppet sem nyugodt Paulo.
-Nem fogod tudni elpusztítani, de megsebezni igenis lehet. Mindenkinek van gyenge pontja. - Mondta sejtelmesen Johanna.
-Nincsen, lányom. - Ezúttal nagyapja szólalt meg, aki átvette unokája vezetését, és előre ment. -
Az angyalok elpusztíthatatlanok. Egyedül a kard tudja megsemmisíteni őket. Több dologról nem tudunk.
-A kard biztos nem lesz nála. Az emlék téves volt, vagyis nem téves, csak már nincs ott. - Állapítottam meg hangosan. - Csak az a kérdés, Leonardo is ott lesz e?
-És úgy, hogy nem mosták át az agyát. - Johanna kínosan felnevetett.
-Ezt nem tudhatjuk. Készítsétek elő a fegyvereiteket. Ethan, te itt maradsz. Nem jöhetsz szentelt helyre. Őrködj, hogy senki, és semmi nem menjen se be, se ki.
-Rendben tata. - Vicsorgott, végül teste pillanatok alatt átváltozott a korábban általam látott fehér - ezüstös szőrű farkassá.

 Így hát az egyetlen klávé taggal előre indultunk a templomba. A látvány úgy mint kívülről, belül sem volt különleges. Én már jártam itt. Lucius rám nézett, és karomat pontosan az oltár, és a csillár közé emeltem. Ott kellett volna lennie. Vagyis Michaelék azt hitték. Bólintottam egy nemet, és fejemmel a baloldalt az oltár mellett lévő sírkamrára néztem, ezzel jelezve a kard arra van.
-Johanna, én, és Andrea balra megyünk. - Suttogta Lucius. A két árnyvadász, és Paulo vették az adást. Paulo kitárta tündér szárnyait, és elkezdte figyelni a terepet, hátha mozgást észlel.
Hirtelen a hatalmas bejárati ajtó bezárult, mire Johanna és én összerázkódtunk ijedtünkben.
Lépteket halottunk a hátsó sorokból. Mindenki odakapta fejét. Igen ott volt ő.. És ő is.. Teljes pompában. Mind a ketten szőkén, és fekete bőrkabátban. Mintha apját, és fiát láttam volna. Ha vagy még Isten, kérlek rá, hogy NE! Ne legyen megigézve. Álljon ellent a földre szállt ördögnek..
Én... Én szeretem őt. És ha győzünk, biztosan el is mondom ezt neki.

-Nos, nos. - Mondta egy félmosollyal arcán Michael. - Jó újra látni téged kislány. Azt hittem, már sosem jössz utánunk. Eltartott egy darabig míg idevonszoltad magad. Látom segített az emlékezésben a klávé. - Biccentett Lucias felé. - Mi a baj? Csak nem elvitte a cica a nyelved? - Jött közelebb. Pontosan arcomtól két centire. Éreztem ismét a földöntúli illatát. Mereven tartottam magam, és próbáltam Leora nézni, hogy mi is játszódhat le benne, hogy ezt látja. Pontosan amit vártam. Keserű szomorúságot láttam rajta. Szóval nincs megigézve. Tudja, hol van és mit fog csinálni.
-Nem miattad jöttem patkány. - Köptem lábaira. - Elviszem ami engem illet. Mi az, talán nem volt elég tiszta az emlékem? - Visszanyal a fagyi...
-Okos. - Mosolygott. - Úgy látom kár volt meghagyni téged. Azonnal meg kellett volna öljelek. - Leonak ökölbe szorultak kezei. - Kínokkal teli halált szánhattam volna neked kislány. Ahogy apád is meghalt. Nagy fájdalmakkal. - Ismét közeledett arcomhoz. Ajkaink szinte összeértek. Végül megszólaltam egészen halkan, szinte senki sem hallhatta csak Michael.
-Mossst! - suttogtam.
Leguggoltam, és vártam, hogy Johanna mint egy harci amazon rávetődjön az angyalra. Pengéjét belevájta testébe, amire obszidián volt égetve. A könyvekben ismert egyetlen angyalerő gyengítő.
Michael elgyengülten görnyedt a kard alatt, arcán még mindig mosoly éktelenkedett.
Most, hogy Johanna lefoglalta őt, nekem kellett jönnöm. Nekiiramodtam hát, a baloldali kriptához. A többiek miután lementem oda kellett volna állniuk, hogy senki se jöjjön le. Viszont nem számoltak egy valakivel. Leo is lefutott velem...

Lerohantam a lépcsőkön. Még hallottam ahogy kiáltanak valamit. És azt is hallottam, hogy nem sikerült szólóban akcióznom. Éppen megfordítottam fejemet, láttam mögöttem jön, és cseppet sem akart utolérni. Futottam, és lihegtem. Akár egy tréning a belvárosban...
-Nem kell ilyen gyorsan menned. Csak mi vagyunk itt. - Füleltem szelíd hangját. Gyönyörű papírra komponált dal volt füleimnek.
Nem válaszoltam neki. Éreztem, hogy elmosolyodik makacsságomon.
Befordultam egy jobb kanyarban, ahol nem tudtam, de lépcső volt. Kis híján leborultam, de éreztem jó helyen vagyok.
Tovább rohantam, még mindig a szellemként viselkedő Leonardo előtt.
Egyenesen a lépcsőtől volt a sír amit kerestem. Megtorpantam, most már végleg.
Márvány. Az egész sír márvány...
-Segítesz? - néztem most először szemeibe.
-Igen. De mond csak mire kell, neked egy sír? - kérdezte.
-A kard van benne. Ez Uriel a hét főangyal egyikének a jelképes sírja. Valami szent van benne eltemetve, azt már nem tudom ki, de a kard. - Mutattam a sírra. - Ott van bent vele együtt. És csak arra vár, hogy belevágódjon gazdája testébe. Így győzhetjük, csak le őt.
-Biztos, hogy jó megoldás megölni? Elvégre az égből jött. Lehet. - Fogta meg gyengéden kezeimet. - Lehet, hogy maga Lucifer állna bosszút rajtunk, és az egész árnyvilágon.
-Mindig a bosszú. - Forgattam szemeimet, és elhúztam kezeimet kezéből. - A világ egyre több a bosszú éhes lényekkel, vagy legyenek emberek. Teljesen hatalmuk alá keríti őket, míg végül saját maguk csapdájába esnek. Ezt nem bosszúból teszi Mihály, hanem teljes becsvágyból. Azért, mert ki lett tagadva fentről. - Mutattam az ég felé, de csak szürke kő plafont lehetett látni.
-Mióta lettél ennyire okos? - szemei boldogságban úsztak. 
-Volt elég időm, hogy ne csak a tévét nézzem amíg nem voltál velünk.
-Hmmm. - Mormogta, és egy csókra készült, de én elléptem mellőle, és kértem, segítsen.
Elhúztuk a koporsó tetejét. Egy megaszott testen pihent a kard. A kard amiről oly sokat beszéltek.
Letöröltem markolatát, és lassan megpróbáltam felemelni. Életemben nem fogtam ilyen nehéz nehézfémet. Akár húsz kiló is lehetett.
-Nem. Nem kell a segítséged. Ezt egyedül csinálom. - Mondtam ridegen.

*****

Mikor vissza értünk, már nem volt obszidián itta szeráfpenge, sem megsebzett Michael.
-Andrea. Nem tehettem semmit! - Kiabálta Johanna nyálával fröcsögősen. Sírt.. - A sebe begyógyult pár perc után, és megakart ölni. - Üvöltött. - Kiakarta venni a kezemből a pengét, hogy belém szúrja, és ekkor. - Édes istenem, hogy zokog. - Megölte Paulot. Csak engem akart megvédeni. NEEEE! - Üvöltötte ismét, most már láttam ki fölé hajolt. Ő volt az.. Vértől tocsogóan.
-Mi lesz Liliommal? - Kiabálta.
Nem tudtam, a gyászra figyelni, mert az angyal ismét vissza tért...
-Annyira ostobák vagyok. - Jelentette ki félszegen, miközben haladt felénk. Az emeleti orgonától jött le.. Repülve, szárnyak nélkül. Akár egy szellem. - Bugyuták! - ordította.
-Több szinonima nem jutott eszedbe? - néztem rá megvetően.
-Hmm. Javult a nyelvezeted kislány. Csak nem leckét kaptál? - mosolygott vadul Leora.
-Nem. Te szánalmas földöntúli lény, vagy legyél földi. Nekem mindegy. - Morogtam, és éreztem, szívem egyre gyorsabban ver. - Csak végre húzz el, és hagyj minket békén örökre!

Előhúztam hátam mögül a kardot, és lesuhintottam rá...

Trailer

Sziasztok!!! :)

Hivatalos bejelentésem van nektek kedves olvasóim! 

Most, hogy elértük a több mint négyezer oldalmegjelenítést, úgy gondoltam ünnepeljük meg ezt a csodás kerek számot. Nem új résszel jöttem, hanem a blog első trailerével. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Spoiler nincs nagyon benne, de aki csak most kezdené el olvasni, az nagyjából megtudhat dolgokat. Na nem is szaporítom a szót, nézzétek meg, és komizzatok milyen lett.

Sok Sok Puszi 

Sonja

Ui.: Csütörtökön jön az új rész..